BLOG

Költözés belga módra

(1. rész)

2019. szeptember 25.

Írta Kecsmár Szilvia

Igazán mozgalmas nyarat tudhatunk magunk mögött: kirándulások, születésnapok, munkahelyi változások, egy minden pillanatban meglepetést tartogató, immár kétéves lurkó és szeretett hajlékunk másikra cserélése… Költözés??? Naná! Szigorúan belga módra!

Már régen érlelődött bennünk a gondolat, aztán, amikor a fiunk új ágyat kapott, és a csöppnyi hálónk egy lakberendezési üzlet fekhelyeket árusító részlegére kezdett hasonlítani, végképp elszántuk magunkat. Illetve, adtunk egy esélyt a változásra. 

Az a helyzet, hogy bérleményt másikra cserélni a legkevésbé sem egyszerű feladat, pláne Brüsszelben. És ha ennek tetejében határozott elképzelés mentén keresgél az ember, szinte lehetetlen. Mi pedig nagyon is tisztában voltunk azzal, hogy mit szeretnénk és mit nem. A rengeteg hirdetés közül gyorsan kihullott a java, és maradt három szóba jöhető ingatlan. Az első álomszép volt, egy forgalmas, zajos utcában, márpedig a zajt öt év fieszta élmény után a “semmi esetre sem” kategóriába soroltuk. A liftet viszont imádtuk. Századfordulós, valódi art nouveau, amiben egy időutazással felér a díszes vasrácson túl közeledő és távolodó emeletek látványa. A lakás belülről egy vidéki kúriát idézett (ami szívünk leges-legbelsőbb rezdüléseivel harmonizált). A hatalmas üvegajtók álmaimat keltették életre, a végtelen parkettán azonnal táncra perdültem volna, ám amikor elképzeltem a játékaival ki-be rohangáló, a lelkesedéstől magáról minduntalan megfeledkező fiunkat, azonnal a sürgősségi osztály és egy több ezer eurós számla ugrott be. Gyorsan visszavonulót fújtam. Nem mellesleg, az impozáns gardróbszoba sem feledtette velem számos nélkülözhetetlen feltétel hiányát… 

A Cinquantenaire diadalíve

A második lakásból olyan brüsszeli panoráma tárult elénk, hogy majdnem elcsábultam, de a csaknem padlóig érő, korlát nélküli ablakok és az ötödik emelet sehogyan sem passzoltak össze. Még én is kiszédültem volna ablaktisztításkor. Pedig az ingatlanos nagyon kedvesen mesélte, hogy a harmadikon évtizedekig egy magyar operaénekesnő lakott, és ha komolyan gondoljuk, ő szívesen beszél az érdekünkben a tulajdonossal, és elmondja, hogy kifogástalan, minőségi! bérlők lennénk. Hájjal kenegettek, mi tagadás, minőségi bérlő sem voltam még soha. Ráadásul szeretem az operát, a fuvolám állandó kellék (bárcsak időm is lenne játszani rajta…), panoráma-függő vagyok ;), a gyerekorvosi magánrendelő a földszinten plusz pont, a rózsabokor illata az előkertben bearanyozná a mindennapokat és a külön szeméttárolási lehetőség több mint praktikus (ezt Brüsszelben komolyan kell venni!). De NEM. Mégsem. Azok a csodálatos, hatalmas, korlát nélküli ablakok egy kétévessel? És egy kicsit messze is van… 

A harmadik lakás tökéletes volt, tökéletes helyen. Igaz, hiányzott a hűtő, a mosógép, ellenben erkélyről csodálhattuk a parkot, a tavat, a Parlamentet, és olyan apróságokon merenghettünk, mint például a hatalmas mosdótál rejtélye a harmadik hálószobában (egyébként is csak két szoba szerepelt a listánkon). Egyszerre tízen néztük az ingatlant (ez nem ritka errefelé), és mivel zsigerből viszolygok minden tömeges randitól, eleve rossz szájízzel szálltam be a liftbe. Távozáskor kezünkbe nyomtak egy papírt, ami szerint, ha fel szeretnénk kerülni a lehetséges bérlők listájára, küldjük el az összes adatunkat, fényképeket, bankszámla kivonatokat, üzemi számlákat, munkahelyi igazolást, a jelenlegi bérlemény tulajdonosának telefonszámát, igazolást visszamenőleg háromszáz évre, hogy olyan családból származunk, akik érdemesek egy efféle lakásra. Nesze neked minőségi bérlő! Az egyik ingatlanos hájjal keneget, a másik hasba rúg. Döntöttünk. Maradunk a mi kis megszokott, szép lassan raktárjelleget öltött, romantikus fészkünknél, és eltekintünk attól a ténytől, hogy a lakás bizony nem lesz nagyobb, a mi igényeink pedig igencsak megváltoztak az évek alatt. 

Vagy három hétig minden ingatlanhirdetést kerültem, és ha elhaladtunk egy ingatlaniroda mellett, kedvetlenül fordultam más irányba. Aztán egyszer csak lenéztek az égiek, megláttak minket, és szó szerint elénk varázsolták álmaink otthonát. 

Folyt. köv…

 

A történet folytatódik! 🙂