BLOG

Amikor kinyílt a világ

– London

2019. október 10.

Írta Kecsmár Szilvia

Veletek is előfordult már, hogy egy idegen városban járva azonnal otthonosan mozogtatok, és elfogott az érzés, akár élnétek is ott? Nekem több, nagyon kedves helyem is van (nem csak városok), ahová bármikor szívesen visszatérek. 

Az egyik ilyen város London, amit a 15. születésnapom előtt nem sokkal láttam először. Egy iskolai tanulmányút keretében angol családoknál helyeztek el minket, hogy ne csak nyelvet tanuljunk, hanem egy kicsit bele is lássunk a londoni mindennapokba. Sorsfordító kirándulás volt. Még mindig emlékszem a reggelek hangulatára, a félig odaégett pirítós illatára, a forró tejes tea ízére, a borzasztó ecetes chips ropogására a fogam alatt, az utcán ugrándozó mókusokra, a hatalmas tömegre, amiben mindenféle ember megfért, az eltévedésünkre és kalandos hazatalálásunkra, és arra az elementáris erőre, amivel maga London rám hatott.

A regényem egy-egy mozzanatában is visszaköszönnek a londoni élmények, pl. amikor Rozi néni barátnője felveti, hogy Emmi talán még az angol vécét sem ismeri. Nekünk konkrétan megmutatták, hogyan kell használni, hátha még sohasem láttunk hasonlót. A villanykapcsolóval ugyanígy ismerkedtünk. 🙂 

Kensington varázslatos házai között…

Mindezek ellenére életem egyik meghatározó útja volt, ahonnan hazatérve már nem voltam többé ugyanaz. Évek kellettek persze, hogy mindezt felfogjam, hogy megértsem a “kinyílt világ” fogalmát, amiben semmi sem állandó vagy leszögezett tény, hanem nagyon is változékony, sőt ezerféle, tele buktatókkal és lehetőségekkel – ez utóbbiakkal persze élni is tudni kell. 

Most, éppen hazatérve a londoni utamról, még mindig a város hatása alatt vagyok. Talán, mert valami ismét, visszavonhatatlanul megváltozott bennem. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy azért fontos utaznunk, megismernünk a világot, hogy változzunk, és meglássuk a másikban is a változást. Mélyen hiszek ebben. Minden viszonyítás kérdése, és ezt csak akkor vesszük észre, ha kizökkenünk a mindennapok biztonságot nyújtó díszletei közül. Amint eltűnnek a megszokott falak, máris kénytelenek vagyunk nézni, látni, szagolni, érezni, tapasztalni, alkalmazkodni, formálódni… És mindez nyomot hagy. Ott, legbelül. 

Csodálatos az ősz, nagy sétákra, kirándulásokra csábít. Induljunk! 🙂

Londonban ♥︎ ✍ ✈︎