BLOG

A közös alkotás a legjobb játék

(Egy grafika, egy novella)

2019. október 14.

Írta Kecsmár Szilvia

Simon Zoltán képzőművész mindig valódi “írópróbáló” játékokat eszel ki. Az első közös alkotásunk még 2016-ban született, és az Apám kalapja című albumban jelent meg. 

Emlékszem, hetekig nézegettem a kalapból (bizony, az album címadó kalapja) kisorsolt grafikát, ám sehogyan sem jutottam közelebb hozzá. Nem sokkal később, már Indiában a hajnali jóga és meditáció után, teljesen lecsendesedett elmével újból elővettem Zoli alkotását, és hirtelen úgy megnyílt előttem, hogy csak ki kellett olvasnom belőle a szavakat és egymás után, gyorsan leírnom. Hihetetlen élmény volt. Küldtem is Zolinak, azon nyomban, telefonon.

Simon Zoltán kalapból kisorsolt grafikája

Ez az egyik legrövidebb és egyben legmélyebb novellám, azt hiszem, magam sem értem még kristálytisztán valamennyi regiszterét, de azt tudom, hogy soha nem születhetett volna meg, ha nincs Simon Zoltán grafikája és én nem járok éppen akkor Indiában. Szerencsére, mindkét feltétel teljesült. 

Örök hála ezért! 🙂 

Simon Zoltán: Apám kalapja, 13. oldal

 

És maga a novella:
Már nem az
Befészkelte magát a gondolat, mantraként lüktet egyre bennem, hogy nem enyém már mindaz, mi voltam, füstgomolyaggá, semmivé lettem. Látom még  a tévelygések labirintusát, és az egykor otthonnak nevezett épület magas téglafalait. A testem. A húsom. Már csak a lehelet fűz hozzá, az emlékekből, vágyakból rakott tűz cérnavékony kéménygőze. Isten emelte fejemet a magasba, hogy onnan nézzem, a kötelék miként szakad szét, hogy üres, méla tekintetem mögött az elme a berögződéseket hogyan törli el.
Már nem az vagyok, aki voltam, de még az sem, aki lehetnék. Épp csak tarkón ragadott Isten, egy perce tanulom az elengedést, hogy mozduljon, zökkenjen végre a tapasztalások mély barázdáiban az életkerék…

Simon Zoltán képzőművész weboldala:

http://www.simonart.hu/albumok/kalap.htm