Mi változna, ha meglátnád a valódi okot?

Ezen a héten egy nemzetközi továbbképzésen vettem részt, ahol az egyik kiscsoportos gyakorlati feladat során egy tanulótársam egészen váratlanul egy nagyon személyes történettel kezdte a bemutatkozását.
Elmesélte, hogy nincs gyermeke, mert mindig rettegett a gondolattól is, hogy valaki növekedjen a testében. Párkapcsolata sincs, és csak most, élete egy jóval későbbi szakaszában jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy talán ez a mélyen gyökerező félelem is szerepet játszhatott abban, ahogyan a magánélete alakult.

Már napok teltek el azóta, de a mondatai még mindig bennem visszhangoznak.

Talán azért érintett meg ennyire a története, mert pontosan tudom, milyen az, amikor a problémát egészen máshol keressük, mint ahol az valójában van. Nekem szerencsére egy évembe telt, mire felismertem, hogy amit addig problémának hittem, az valójában csak egy tünet. Egy következmény. Valami sokkal mélyebben meghúzódó folyamat látható megnyilvánulása.
És az volt az igazán különös, hogy szinte abban a pillanatban, amikor ezt megértettem, az addigi problémám elveszítette jelentőségét, és gyakorlatilag el is tűnt az életemből.
Nem azért, mert egy csapásra minden megoldódott. Hanem azért, mert végre megértettem, mivel kell valójában foglalkoznom. A felismerés lehetővé tette, hogy ne a következményekkel küzdjek tovább, hanem arra koncentráljak, ami az egészet előidézte.

Néha nem azt a problémát kell megoldanunk, amellyel olyan kitartóan küzdünk. Sokszor a legjobb kérdés, hogy miért van jelen az életünkben?
De persze kellenek ezek a tünetek, ezek a visszatérő helyzetek, hogy elvezessenek bennünket az okokig.

A testünk és a lelkünk folyamatosan jelez. Néha egészen halkan, alig észrevehetően. Máskor olyan erővel, hogy már lehetetlen figyelmen kívül hagyni.
Vajon meghalljuk ezeket a jelzéseket? És ha igen, megértjük őket?
És egyáltalán mit jelent az, hogy időben?

Vannak folyamatok, amelyeken végig kell mennünk ahhoz, hogy lezárhassuk őket. Vannak felismerések, amelyek sok apró tapasztalatból, látszólag jelentéktelen eseményből és hosszú belső munkából születnek meg.
És vannak olyan hirtelen, nagy erejű események is, amelyek egyik pillanatról a másikra kilöknek bennünket a megszokott biztonsági zónánkból. Amikor már nem működnek a régi válaszaink, és kénytelenek vagyunk egészen új kérdéseket feltenni.
Beszélhetnék most Szaturnuszról, Uránuszról és a többi bolygóról, vagy arról, hogy a kínai metafizika hogyan értelmezi az életünk különböző időszakait. De most nem teszem.

Inkább itt hagyok néhány kérdést.

Van az életedben olyan probléma, amelyet már régóta próbálsz megoldani, mégis újra és újra visszatér?

Vajon tényleg ez az igazi problémád? Vagy csak valaminek a következménye?

Mit akar megmutatni neked ez a helyzet?

Ha holnap eltűnne az életedből, mi változna meg valójában? Mi az, amivel akkor kellene szembenézned?

Mit kellene másként tenned ahhoz, hogy valóban változzon valami?

És ha lefejtenéd ezt a réteget az életedről, vajon milyen újabb réteget találnál alatta?

Mi történne, ha egy pillanatra nem megoldani akarnád a problémádat, hanem egyszerűen megpróbálnád megérteni?

A mindfulness éppen ebben segíthet: megfigyelni, mi történik bennünk, mielőtt automatikusan reagálnánk rá. A coaching pedig olyan kérdéseket kínál, amelyekkel a megszokott gondolkodási mintáinkon túl is kereshetjük a válaszokat.

A kínai metafizika és a hagyományos kínai orvoslás közös, öt elemre épülő szemlélete pedig egy egészen másfajta értelmezési lehetőséget nyit meg.

Az öt elem rendszerében ugyanis nemcsak személyiségjegyekkel és érzelmi mintázatokkal találkozunk, hanem a hagyományos kínai orvoslás bizonyos testi jelenségeket is ezekkel összefüggésben értelmez.

Például a Fa elemhez kapcsolódik a düh és a frusztráció, valamint egyes hagyományos értelmezésekben a nyak és a váll feszültsége. A Tűz elemhez a belső izgatottság és bizonyos nyugtalansággal járó állapotok, míg a Föld elemhez az aggodalom és a túlgondolás társul.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy egy fizikai tünetből megállapíthatnánk valakinek az érzelmi problémáit, vagy hogy minden testi panasznak lelki oka lenne. Az öt elem hagyományos rendszere azonban érdekes önismereti nézőpontot adhat ahhoz, hogy másként figyeljünk önmagunkra.

Számomra különösen izgalmas, hogyan találkozhat ezen a területen a kínai metafizika, a coaching és a mindfulness. Hogyan válhat egy hagyományos értelmezési rendszerből olyan önismereti eszköz, amely segít felismerni a visszatérő mintázatainkat, tudatosabban megfigyelni az érzelmeinket, és új válaszokat találni a megszokott reakcióink helyett?

Éppen ezért gondolkodom egy olyan gyakorlati workshopon, ahol az öt elem rendszerén keresztül fedeznénk fel a testi jelzések, az érzelmek és a viselkedési mintázatok lehetséges kapcsolatait. Coachingkérdésekkel és mindfulness-gyakorlatokkal kiegészítve, hogy az elméleti ismeretek mellett saját tapasztalatokat és felismeréseket is szerezhessünk.

Téged érdekelne egy ilyen önismereti workshop?