Önismeretből cselekvési terv
A Gangesz partján, Indiában
Praktikus spiritualitás a mindennapokban
Amikor a felismerés már nem elég
Van egy pont az önismereti úton, amikor már rengeteget megértünk magunkból.
Látunk mintákat.
Megszületnek az AHA-élmények.
Erősödik az önbizalom.
És ott van bennünk a vágy, hogy végre megmutassuk a bennünk rejlő, sokszor még meg nem munkált vagy mélyen dédelgetett kincseket.
Mégis, éppen itt kezdődik a nehezebb rész.
Mert a felismerés önmagában nem mindig elég.
Az AHA-élmény megszületik, de a tettek elmaradnak. A tervek ellaposodnak. A vágyak végül fiók mélyén lapuló listák, jegyzetek, vágytáblák maradnak.
És ilyenkor nem az a kérdés, hogy megértettük-e magunkat eléggé. Hanem az, hogy az önismeret hogyan válhat cselekvési tervvé és megélhető változássá.
Talán te is ismered ezt az érzést: amikor már pontosan látod, mit szeretnél, mégsem mozdul valami. Amikor nem az információ hiányzik, hanem a belső irány, a ritmus, a bátorság vagy az első valódi lépés.
Praktikus spiritualitás
Talán így tudnám a legpontosabban összefoglalni azt, amit az elmúlt években kerestem, tanultam és egyre inkább képviselek: praktikus spiritualitás.
Több mint tíz éve tanulmányozom a különféle asztrológiai irányzatokat, és ez idő alatt rengeteget értettem meg magamról, a körülöttem lévőkről és azokról is, akik hozzám fordultak.
Különösen a védikus asztrológia nyitott meg előttem olyan mély rétegeket, amelyekkel hosszú időn át, nagy fegyelemmel dolgoztam. Lépésről lépésre oldottam, érleltem, tanultam őket magasabb oktávon működtetni.
De azt is egyre tisztábban láttam, hogy a felismerés önmagában még nem mindig változtatja meg az életünket. Attól, hogy meglátunk egy mintát, még nem biztos, hogy tudjuk, hogyan lépjünk ki belőle. Attól, hogy megértjük a bennünk lévő lehetőséget, még nem biztos, hogy formába is tudjuk önteni.
A védikus asztrológia mélysége, a kínai metafizika gyakorlati szemlélete és a coaching eszköztára együtt vezettek oda, hogy ma praktikus spiritualitásként gondolok a munkámra.
Mert számomra a spiritualitás nem elszakadás a valóságtól.
Az én spiritualitásom híd a láthatatlan és a hétköznapi világ között.
Egy idő után egyre erősebben fogalmazódott meg bennem az igény, hogy az asztrológia által előhívott ismeret ne maradjon pusztán információ.
Ha már tudjuk, honnan jövünk, milyen mintákat hordozunk, milyen kincsek rejlenek bennünk, és milyen hatásokra számíthatunk a közel- vagy távolabbi jövőben, akkor ideje egy szinttel feljebb lépni.
Öntsük formába mindezt.
Fordítsuk le lépésekre.
Keressünk hozzá belső ritmust.
Hozzuk közelebb a hétköznapokhoz.
Mert sokszor nem az a legnehezebb, hogy felismerjünk valamit. Hanem az, hogy elkezdjünk másképp élni annak fényében, amit már tudunk.
Így érkezett meg az életembe a coaching és a BaZi coaching, ahol a keleti metafizika és a coaching gyakorlati eszközei találkoznak.
Elindítva a coaching praxisomat, úgy éreztem, közelebb kerültem ahhoz, amit régóta kerestem: bőséges eszközök állnak rendelkezésemre ahhoz, hogy a gyakorlati lépések megtételében segítsem a hozzám fordulókat.
Ugyanakkor éreztem, hogy van még valami, ami természetes módon kapcsolódik mindehhez.
A középpont megtalálása
Gyerekkorom óta meditálok. Tíz évvel ezelőtt Indiába is ezért utaztam. Mégis idő kellett ahhoz, hogy igazán megértsem: a felismerés és a cselekvés között van még egy nélkülözhetetlen állomás.
Ez a saját középpontunk megtalálása.
Hogy nagyobb hullámzások közepette is vissza tudjunk térni önmagunkhoz.
Hogy sodródás helyett a belső iránytűnk vezessen.
Hogy félelem, megfelelés vagy régi minták helyett önazonosabban haladjunk a céljaink felé.
És közben megéljük a jelen ajándékait is.
Talán te is tapasztaltad már, hogy hiába tudod fejben, merre szeretnél menni, ha közben belül feszültség, bizonytalanság vagy szétszórtság van, sokkal nehezebb valóban elindulni. Ilyenkor nem újabb felismerésre van szükség, hanem visszatérésre. A testhez. A légzéshez. A jelenhez. A saját középponthoz.
Ezért kapcsolódik össze nálam ma az asztrológia, a coaching és a mindfulness.
Az asztrológia feltár, térképet ad.
A coaching segít megtenni az első lépéseket.
A mindfulness pedig visszahoz a jelenhez. Önmagunkhoz.
Mert hiszem, hogy az önismeret akkor válik valódi erővé, amikor nemcsak megértjük magunkat, hanem megtanulunk jelen lenni, dönteni és cselekedni.
Lépésről lépésre formába önteni mindazt, akik valójában vagyunk.
A középpontunkból kiindulva.
Tökéletesen tökéletlenül.
A saját ritmusunkban.
Volt már olyan felismerésed, amelyhez idő kellett, hogy valódi változássá érjen benned?
