Önismereti utam

Honnan indultam? Milyen önismereti utat jártam ideáig? 

Előre bocsátom, hogy az egész életünk tapasztalásról és csiszolódásról szól. Ennek tudatosítása jelzi, hogy már önismereti úton járunk. Minden nap, minden egyes percben változunk: ami ma igaz volt, holnap talán érvénytelen vagy csak félig egész. És ez így van jól! Soha nem vagyunk tökéletesen készen, sőt, amint fellebben a fátyol rejtett részeinkről, máris új, mélyebb tartalmakat keresünk. Önmagunkról. 

Önismereti utam gyökerei egészen a gyerekkoromig nyúlnak vissza. Persze évtizednyi távolságra volt szükség, hogy az összefüggésekre rálássak. Máris ugorhatnék előző életekből megjelenő álmokra, villanásokra, hogy hogyan írtam felül ezeket – akkor még nem sejtve, hogy a tudatos álmodás technikáját alkalmazom –, ám most nem teszem. 

Az asztrológia iránti lelkesedésemet az általános iskolai magyar tanáromnak köszönhetem. Miközben az írói stílusomat csiszolgatta, a csillagos égbolt csodáiról mesélt. Éveken át bogarászta a képletemet, szavai ma ugyanúgy helytállóak. A húszas éveimben is lelkesen jártam hozzá, mindig nagy adag tanulnivalót adott útravalóul. 

Mindezek ellenére úgy hittem, áthidalhatatlan távolság feszül a materiális világ és a spiritualitás között, és én választani kényszerülök. Soha nem tagadtam meg az utóbbit, de törekvésem az előbbi felé hajtott. Ma már tudom, hogy a kettő között a híd éppen én magam vagyok. Miközben a fizikai világban létezem és tapasztalok, éppen a spiritualitás az, ami értelmet ad az ittlétnek. Vágyom megismerni, megérteni önmagamat, a másikat, a világot. Nem a különbözőséget, hanem a hasonlóságot keresem. Tudom, egy-egy trauma, ismétlődő minta, feloldhatatlannak hitt akadály mögött jól mélyebb összefüggések állnak, és ezt materiális nézőpontból aligha látnám meg. Mindkettőre szükség van. Egyformán.

Amikor, immár tíz éve Indiában jártam, azt reméltem, megvilágosodva térek majd haza. Ma már mosolygok akkori eltökéltségemen, ám India valamit mégiscsak a felszínre hozott belőlem.  Megértettem, hogy az önismeret nem egyetlen nagy felismerésből áll, hanem a minden nap meghozott sok apró, néha nagyobb döntésekből, kíváncsiságból, rendszeres gyakorlásból, alázatból, mélységből és magasságokból. 

Ekkor már kínai és karma asztrológiát tanultam, majd tradicionális nyugatit, sőt, több mint négy évig a védikus asztrológia formált. Végül visszatértem a kínai metafizikához, és malajziai, szingapúri mesterektől láttam rá egészen máshogy önmagamra. Ma is tanulom. Magam. 

Persze formált az élet is. A gyerekeim megszületése hozta a legnagyobb transzformációt. Mélyen hiszem, hogy az anyává válás folyamata egy beavatási szertartás. Teljesen újrahuzaloz mindent: a test, lélek és szellem egészét. Formált a külföldi lét is. Több mint egy évtizede élek távol Magyarországtól, és ez a tapasztalás nagyfokú másként látást és új eszközöket, készségeket hozott. 

Önismereti utam tehát teljes létezésem összessége.